A C-reaktív protein (CRP) egy máj által termelt fehérje, amelynek szintje a vérben jelentősen megemelkedik a gyulladásra adott válaszként. 1930-as felfedezése és az azt követő vizsgálatok megerősítették szerepét, mint a modern orvostudomány egyik legfontosabb és legszélesebb körben használt biomarkere. A CRP-teszt fontossága abban rejlik, hogy érzékeny, bár nem specifikus gyulladásjelzőként hasznos, segítve a diagnózist, a kockázatbecslést és a számos állapot monitorozását.

1. Érzékeny marker a fertőzés és a gyulladás kimutatására
A CRP egyik fő alkalmazási területe a fertőzések, különösen a bakteriális fertőzések kimutatása és kezelése. Míg a CRP szintjének emelkedése általános válasz a gyulladásra, súlyos bakteriális fertőzések esetén a szint az egekbe szökhet, gyakran meghaladva a 100 mg/l-t. Ez felbecsülhetetlen értékűvé teszi a bakteriális és a vírusfertőzések megkülönböztetésében, mivel utóbbiak jellemzően mérsékeltebb emelkedést okoznak. Klinikai környezetben a CRP-t olyan állapotok diagnosztizálására használják, mint a tüdőgyulladás, a szepszis és a műtét utáni fertőzések. Például a CRP-szint műtét utáni monitorozása segít az orvosoknak a szövődmények, például a sebfertőzések vagy a mély tályogok korai azonosításában, lehetővé téve az azonnali beavatkozást. A CRP szerepet játszik a krónikus gyulladásos betegségek, például a reumatoid artritisz és a gyulladásos bélbetegség (IBD) kezelésében is, ahol a sorozatos mérések segítenek felmérni a betegség aktivitását és a gyulladáscsökkentő terápia hatékonyságát.

2. Kardiovaszkuláris kockázatértékelés: nagyfelbontású CRP
A terület egyik jelentős előrelépése a nagy érzékenységű CRP (hs-CRP) tesztelés kifejlesztése volt. Ez a teszt nagyon alacsony CRP-szinteket mér, amelyek korábban nem voltak kimutathatók. A kutatások kimutatták, hogy az artériák falán belüli krónikus, alacsony fokú gyulladás az ateroszklerózis – a plakkok felhalmozódása, amely szívrohamhoz és stroke-hoz vezethet – egyik fő mozgatórugója. A hs-CRP megbízható biomarkerként szolgál erre az alapjául szolgáló érrendszeri gyulladásra.
Az Amerikai Szívgyógyászati ​​Társaság a hs-CRP-t a szív- és érrendszeri betegségek független kockázati tényezőjeként ismeri el. Azok az egyének, akiknek a hs-CRP-szintje a magas normál tartományban van (3 mg/l felett), a jövőbeni szívbetegségek fokozott kockázatának vannak kitéve, még akkor is, ha koleszterinszintjük normális. Következésképpen a hs-CRP-t a kockázatértékelés finomítására használják, különösen a közepes kockázatú betegek esetében. Ez lehetővé teszi a személyre szabottabb megelőző stratégiákat, például a sztatinterápia megkezdését azoknál a személyeknél, akiket egyébként nem kezelnének kizárólag a hagyományos kockázati tényezők alapján.

3. A kezelésre adott válasz és a prognózis monitorozása
A diagnózison és a kockázatértékelésen túl a CRP kiváló eszköz a beteg kezelésre adott válaszának monitorozására. Fertőző betegségek esetén a csökkenő CRP-szint erősen jelzi az antibiotikumos vagy antimikrobiális terápia hatékonyságát. Hasonlóképpen, autoimmun betegségekben a CRP-szint csökkenése korrelál az immunszuppresszív gyógyszerek általi sikeres gyulladáscsillapítással. Ez a dinamikus jelleg lehetővé teszi az orvosok számára, hogy valós időben módosítsák a kezelési terveket. Továbbá a tartósan magas CRP-szint gyakran rosszabb prognózissal jár, a ráktól a szívelégtelenségig terjedő betegségekben, ami betekintést nyújt a betegség súlyosságába és lefolyásába.

Korlátozások és következtetés
Hasznossága ellenére a CRP egyik lényeges korlátja a nem specifikussága. Az emelkedett szint gyulladás jelenlétét jelzi, de nem határozza meg annak okát. A stressz, a trauma, az elhízás és a krónikus betegségek mind emelhetik a CRP-szintet. Ezért az eredményeket mindig a beteg kórtörténetének, fizikális vizsgálatának és egyéb diagnosztikai leleteinek kontextusában kell értelmezni.

Összefoglalva, a CRP-teszt jelentősége sokrétű. Az akut fertőzések első vonalbeli tesztjétől kezdve a hosszú távú szív- és érrendszeri kockázat kifinomult előrejelzőjéig a hs-CRP-n keresztül, ez a biomarker nélkülözhetetlen eszköz a klinikusok arzenáljában. A gyulladás objektív mérésére és monitorozására való képessége jelentősen javította a betegellátást a diagnózis, a kezelési útmutatás és a prognosztikai értékelés terén számos orvosi szakterületen.