A szívizomsejtekben egyedülállóan expresszált troponin T (cTnT) a troponin komplex egyik alegysége, a szívizomszövetből, a modern szív- és érrendszeri orvoslás egyik legátalakítóbb és legnélkülözhetetlenebb biomarkere. Jelentősége kivételes szívspecificitásában, magas érzékenységében, valamint az akut koszorúér-szindrómák (ACS) és más szívsérülések diagnosztizálásában, kockázatbecslésében és kezelésében betöltött központi szerepében rejlik.

A cTnT mindenekelőtt a miokardiális infarktus (MI) diagnosztizálásának sarokköve biomarkere. A troponin elterjedése előtt a diagnózisok kevésbé specifikus markereken, például a kreatin-kináz-MB-n (CK-MB) és a klinikai tüneteken alapultak, ami diagnózisbeli bizonytalansághoz vezetett. A cTnT felszabadulása a véráramba a miokardiális nekrózist követően nagyon specifikus a szívizomkárosodásra. A nagy érzékenységű troponin T (hs-cTnT) vizsgálatok megjelenése tovább forradalmasította ezt a területet. Ezek a vizsgálatok képesek kimutatni a cTnT minimális emelkedését is, jóval a normál populáció 99. percentilis felső referenciahatára alatt. Ez lehetővé teszi az orvosok számára, hogy sokkal korábban – gyakran a sürgősségi osztályra való érkezést követő 1-3 órán belül – azonosítsák a miokardiális károsodást, ami lehetővé teszi a gyorsabb felvételt és, ami döntő fontosságú, a MI gyorsabb és magabiztosabb kizárását. Ez felgyorsítja a valóban pozitív esetek kezelését, és biztonságosan elbocsátja az alacsony kockázatú betegeket, javítva a sürgősségi osztály hatékonyságát és a betegáramlást.

A diagnosztikán túl a cTnT kulcsszerepet játszik a kockázatbecslésben és a prognózisban. A cTnT-emelkedés nagyságrendje szorosan korrelál a szívizom-károsodás mértékével, és a rövid és hosszú távú káros kimenetelek, többek között a szívelégtelenség, az ismétlődő infarktus és a halálozás hatékony, független előrejelzője. A hs-cTnT vizsgálatokkal látszólag stabil betegeknél kimutatott kisebb, krónikus emelkedések is azonosíthatják a szubklinikai szívizom-károsodásban szenvedőket, ami a jövőbeni kardiovaszkuláris események magasabb kockázatát jelzi. Ez a cTnT-t értékes eszközzé teszi nemcsak akut esetekben, hanem krónikus állapotok, például stabil koszorúér-betegség, szívelégtelenség és krónikus vesebetegség kezelésében is.

Továbbá a cTnT mérése kritikus terápiás döntéshozatalt is segít. A cTnT emelkedő és/vagy csökkenő mintázata elengedhetetlen az akut miokardiális infarktus (MI) meghatározásához az egyetemes irányelvek szerint. Ez a biokémiai megerősítés közvetlenül tájékoztatja a sürgős beavatkozásokat, például a koszorúér-angiográfiát és a revaszkularizációt (PCI vagy CABG). Segít a farmakológiai terápiák, többek között a hatékony vérlemezke-gátló szerek (pl. ticagrelor, prasugrel) és az antikoagulánsok kiválasztásában és hatékonyságának monitorozásában is.

A cTnT jelentősége kiterjed a nem ischaemiás szívbetegségekre is. Emelkedett szintet figyelhetünk meg különféle patológiákban, ahol a szívizom megterhelése vagy sérülése következik be, például miokardiális gyulladás, szívzúzódás, súlyos szepszis, jobb szívfél megterhelést okozó tüdőembólia és kemoterápiával összefüggő kardiotoxicitás esetén. Ezekben az esetekben a cTnT érzékeny indikátora a szív érintettségének, további kivizsgálást és személyre szabott kezelést igényel.

Összefoglalva, a kardiális troponin T alapvetően átalakította a kardiológiai gyakorlatot. Nagy érzékenységű vizsgálattá való fejlődése megszilárdította státuszát, mint a szívizom-károsodás elsődleges biomarkere. Páratlan diagnosztikai pontosságot, hatékony prognosztikai információkat és kritikus útmutatást nyújt az életmentő terápiákhoz, a cTnT nélkülözhetetlen a betegek kimenetelének javításához mind az akut kardiovaszkuláris vészhelyzetekben, mind a szívbetegségek hosszú távú kezelésében. Mérése a kortárs kardiovaszkuláris ellátásban megkérdőjelezhetetlen szabvány.